Stefan Ludger háza

Itt lakik Stefan Ludger....

Lassan megérkeztük a házamhoz eléggé jó kis lakás egy kis ideig megfelelő amúgy sem hinném, hogy ki barnám napokig ezt az életet itt. Nekem a veszély és az adrenalin olyan, mint a narkósnak a narkó. Egyszerűen csak vele élek szeretem ha veszélybe kerülnék a és a vér bódító illatát. A lány megmutatta az összes szobát kivéve a hálószobát nem tudom, hogy oda miért nem ment be. Azt hiszem, hogy ez most nem is fontos megállok az ajtó között a kezemet föl teszem az ajtó félfájára majd figyelem a lány reakcióját. Egy kérdést hallok meg, nincsen nekem semmi több kérdésem minek azok a szavak elvesznek a tettek amik beszélnek semmi más. A szavak is olyanok, mint az érzelmek mert azok is elfelejtődnek és elvesznek.
- Nos nekem nincsen semmi több kérdésem mindent értek és most már minden meg van ami csak kell nekem.-Mondtam neki majd néztem őt a szememet le sem vettem róla tudom, hogy most kínos helyzetbe hozatom őt és ezt ki is fogom használni. Szeretem még mindig az ilyen helyzeteket amikor egy lány zavarban van amiért már régebbről ismer engemet az nem juttatja őt semmi féle előnybe sem.

Hallgattam a lányt nem volt kedvem most elengedni őt ugyan úgy nem bízom benne de azért egy kis szórakozás sosem lehet rossz. Mindig is kíváncsi voltam vele, hogy milyen lehet vele. A lány ott állt előttem két lépésre közelítettem hozza. Miután kimondta a szót, hogy kellene mennie ajkaim elkezdenek közelíteni az övéihez forró csókban forrunk össze. Miután véget ért egy szenvedélyes csók utána megszólalok eközben kezemmel elvettem fegyvereit még is csak óvatosnak kell lennem nem bízhatok senkiben mindenki csak az én fejemre pályázik, majd megszólalok.
- Most is menned kéne?-Kérdeztem tőle miközben csávósan a szemébe néztem kíváncsi vagyok arra, hogy miért éppen mist jött izgalomba márt ha nem is tudom pontosan, hogy mit érez, de azt érzem, hogy nem éppen olyan nyugodt. Van amit megérzek halandók közelében még jobban, de sajnos érzem a lányon az erőt mert képes előlem elrejteni pontos érzelmeit. Kíváncsi leszek, hogy még mi lesz ebből a napból mert szettnék valami többet is, de ez csak is testi kapcsolat lenne az én szívem szeretni képtelen és nem is szeretnék az csak arra jó, hogy elvakítson.

Csak tekintek a lányra egy kissé másabban viselkedik, mint a csók előtt most olyan bizonytalan sejtem, hogy szeretne újra megcsókolni csak nem meri megtenni. Nézek rá ekkor félre álltam az ajtófélfától mivel, hogyan nem hiszem, hogy innét most elszeretne menni. A fegyvereket bedobtam az ágy alá rájuk most semmi szükségem és lehet, hogy most egyelőre nem is fognak kellene vagyis nagyon merem remélni. Mélyen a lány szemébe nézek közben, ajkaim az övéihez tapadnak. Közben kezemmel a lányt föl vettem és elkezdtem az ágy fele cipelni nem volt nehéz könnyebb is mint ahogyan én gondoltam A puha és selymes ágyra leteszem majd nyakát kezdem el csókolgatni. Nagyon kívánom már ezt a lányt, de érzelmet semmit nem érzek iránta maximum annyit mint egy jó fegyverért amit meg akarok kapni. Nem érdekel engem senki érzelme és véleménye sem. Kezemmel a lány testvér simogatom egy kicsit jobban megszorítom a lány fenekét majd megszólalok.
- Most is menni akarsz?-kérdeztem tőle majd újra megcsókoltam mielőtt bármit is mondhatott volna nagyon szenvedélyes lány ez a Cattie. Reményeim szerint egy nagyon csodás éjszakát fogok eltölteni vele közben vége szakad a csodálatos csóknak majd megsimogattam a lány selymes arcát.

Hallgatom a lány szavait ezen egy kicsit megdöbbentem mert eddig a lány is nagyon benne szeretett volna lenni. Megváltozott a lány, régebben még a fejében meg sem fordult volna a fejében, hogy ki menjen az ágyamból na, de mindegy is ha nem akkor nem. Nem kellene az első napon ki mutatnom a fogam fehérjét jobban van így. Néha azon gondolkodom, hogy nekem is meg kellene áldoznom, de olyankor eszembe jutnak azok az évek amit így éltem le és szemeben újra fölcsillan a fény és elvetem azt az ötletet. A lány kirohant mielőtt bármit is mondhattam volna örülök, hogy erre a cselekedetre valahogyan számítottam mert bezártam az ajtót. Tehát még itt van bent a lakásomban, de el kellene nekem engednem? Az nem lenne tőlem túl kegyes? Jobb lesz így mert mostantól még jobban fog félni mint eddig. Végig nyújtózok az ágyamon majd egy-két perc múlva föl kelek az selymes ágyamból majd elindulok az ajtó fele kezemben zörgetve a kulcsot.
- Nos csak nem szerettél volna elszökni?-kérdeztem tőle kedves vagyok hozzá a hangom nem emelkedett föl miért is kellet volna? Nem vagyok én mérges amiért nem sikerült a tervem, az életben vannak kudarcok és nem mindig sikerülhet minden. A kulcsot ott pörgettem a kezem körül fegyvereimet bent hagytam nem hiszem, hogy szükség lenne rájuk harcban mindig is én voltam a jobb.nem hiszem, hogy eddig elfajulnának a dolgok el fogom engedni ha már egy kicsit jobban megrémítettem a lányt.
-Ez kellene neked?-Kérdeztem tőle újra kezemben tartva a kulcsot kíváncsi leszek a válaszára szemében a könnyek ömlenek lefele csodás arcán kék haja az izgalmas pillanatokban egy kissé össze borzolódott. Az egész nagyon klasszul nézet ki igazi emlékezetes helyzet. Tudta, hogy mit akartam tenni és ez az egy dolog amit nem szeretek, hogy ha valaki ismer engemet. Akit nem ismerünk attól jobban félünk. A kulcsot felé hajítom majd sarkon fordulok és elindulok a szobám fele közben fele intézek pár szót.
- Nos most mehetsz.-mondtam neki folytattam utamat a szobám fele nem hatott meg a helyzet egy kissé sem mert tudom, hogy majd egyszer úgy is vissza fog jönni. Nem tud nekem ellenállni akárhogyan is megváltozott még ott legmélyén mindig is ott van az a Cattie akit én ismerik aki nem törődik semmivel csak a vágyaival. Nem tudom, hogy mi járhatott a fejében, hogy elment az ágyamból, de jobban bele gondolva miben érint engem? Nem érdekel engem ő sem sokkal több mint bármelyik lány az életemben jönnek és mennek csak is testi vágyak csillapítására jók semmi többre.

(Drágaságomnak xDD)

Halottam, hogy a kulcs a zárba került azt hittem, hogy el ment a lány, de egyszer csak egy hang üti meg fülemet. Egy kicsit meg is lepődtem, de ezt arcomon nem mutattam ki, de azért megdöbbentem mert erre nem éppen számítottam mi történt vele, hogy túl tett a büszkeségén és vissza jött ide. A lány szavain csak egyet nevetek és rögtön válaszolok is.
– Igen nem fogok megváltozni ilyenné váltam és így is fogok megd@gleni.- mondtam mélyen a lány szemébe nézve a kék haja nagyon jellegzetes az mindig el vonja figyelmem. Nem is áll neki olyan rosszul ez a kék haj mint ahogyan én láttam előre. Puha ujját érzem az arcomon azt cirógassa mi ütött ebbe a lányba? Egyik percben még sír, hogy szeretne el menni és most meg itt akar velem lenni. Nem értem miért teszi ezeket a dolgokat el hiszem, hogy nagyon tetszhetek neki, de azért mégis csak, hogy túl tett a büszkeségén ez számomra csoda. Tényleg nagyon megváltozott azóta a lány mióta Amszterdamban el váltunk egymástól akkor olyan naiv és szende volt, most meg olyan más. Szavakat hallok az ajkai közül ki szűrődni akar engem. Ebben biztos voltam lehet, hogy azt mondják, hogy nagy egy kicsit az egóm, de jobban meggondolva nekem miért nem lehet nagy az egóm? Van amiért az legyen nem volt olyan ellenfél akit még nem tudtam volna legyőzni vagy olyan lány akit nem tudtam volna az ágyamba cipelni. A lány fele pillantok nem tudom, hogy most mit kellene tennem ha engedek a lány csábosának az olyan lenne mintha csak ő csábított volna el engemet, de ha most nem teszem meg amit ő szeretne akkor nem tudom, hogy mit hagynám ki. Forró csókokban forrunk össze majd közelebb hajolva a füléhez megszólalok halkan a fülébe suttogva.
– Miért gondoltad meg magad?-kérdeztem tőle majd mohóan a nyakát kezdtem el falni engedtem a csábításnak mert végül is úgyis én jövök ki győztesen ebből a harcból mert az végül is az ágyamban kötött ki. Most mosolyognék, de inkább nem teszem könnyei még mindig ott vannak a szeménél. Nem hittem, hogy ennyire fél tőlem más magyarázat arra nincsen, hogy miért kezdett el sírni. Sosem bántottam őt legalábbis fizikálisan nem bántottam. Kíváncsi lennék rá, hogy miért gondolta meg magát nem tudom mi zajolhat le most a fejében, de ez most nem is igazán érdekel csak az, hogy most itt van és a magamévá fogom tenni. Miközben a nyakát faltam mohóan kezemmel a lány testééről kezdem lehámozni a ruhát furcsa módon ez a helyzet egy kicsit sem hasonlít az Amszterdami esetre az a bizonyos eset teljesen más volt ott mind ketten fiatalok és tudatlanok voltunk mind ketten akkor estünk át az első alkalmon. Amikor előre fel tűnt a fák között álmomba sem gondoltam volna, hogy még ebben az életben össze fogok futni vele amikor elváltunk egymástól akkor úgy tettük azt, hogy soha többé nem találkozunk. Most már olyan rég volt az egész, hogy már arra sem emlékszem, hogy miért váltunk el egymástól. Most viszont ez már teljesen mindegy ugyan úgy nem bízom még mindig benne mert ki tudja, hogy mennyire változott meg? Képes lenne talán álmomban is az életemre törni vagy éppen az élvezet közben megölni, de nem tudok rá ismerni teljesen. Hosszú idők alatt mindenki megváltozott magamon nem vettem észre semmit, de talán én is változhattam, de ha tippelnem kellene inkább azt mondanám, hogy negatív irányba változtam. Akkor még valamennyire képes voltam megbízni emberekbe régen a lányban teljesen megbíztam az életemet is a kezébe tudtam volna helyzeni, de most nem. Lekerült a lányról a fölső most már a lány fölső testén egy kis melltartó volt semmi több azt most még nem veszem le elér még az lassan szeretném csinálni a dolgot nem kell mindent elsietni. A lány teste most még gyönyörűbb mint régen akkor is nagyon csodálatos volt, de most még inkább az. A lány ajkai csodásak voltak számomra, jobban bele gondolva sejthettem volna is, hogy vissza jön hozzám hát ki is tudna nekem ellenállni? Nincsen nekem senkim így tehát nem is kell másra gondolnom azt teszem és akkor amikor nekem kedvem van nem tudom, hogy most mit gondol a lány, hogy most vele fogok lenni? Ha arra akkor ebben nagyon téved mert nekem abból semmi hasznom most csupán egy kis élvezetre vágyom semmi többre. Nem kelleneke nekem érzelmek azok csak elhomályosítsák a tisztán látást semmi többre nem jók. Ha nincsenek érzelmeink akkor jobban tudunk dönteni és általában így jobb döntések is születnek. Úgyis mire kellene nekem család? Annyi fejvadász vadászik rám, hogy már megszámolni sem tudnám mert megöltem egy gazdag férfi fattyát vagy elvettem ami nekem jár. Még mindig nem bántam meg semmit. Vajon nekem ezek a gondolatok miért éppen most jutnak eszembe. Miért éppen most? Mindegy is miért töröm én ilyen bolondságokon a fejem a mi megtörtént az megtörtént nem lehet tenni ellene semmit és nem is szeretnék.

Nem tudtam, hogy mi ütött ebbe a lányba, de nagyon is elegem lett most végképp belőle, hogy elveszi az életemet? Ő akarja elvenni? Ezt vajon hogy is képzeli? Amiért ő a királynő az nem feltétlenül jelenti azt, hogy erősebb is. Megmentette igaz az életemet, de azt elfelejtette, hogy az idő alatt sok homok lefolyt és sokat tanultam különböző harcművészeteket és jobb fegyver használatot. Nem bízom most senkiben és ez által erősebbé váltam nem kell nekem az ős segítsége ha azt hiszi, hogy nekem parancsolhat nagyon is téved. Én nem tartozom neki semmi kötelezettséggel ha a lakásra gondol tudok én venni magamnak lakást a belvárosban is nincs szükségem rá. Mérgesen csapok rá az asztalra ami a szoba közepén hevert az mentem két felé tört kezemből ömlött is egy kicsit a vér mert az üveg össze vágta. Fájdalmat nem nagyon éreztem föl pattantam a helyről nem maradok én itt és még pont azért sem fogok elmenni hozzá ha szüksége van rám keressen meg nem leszek én senki kutyája előbb dőlök bele ezüst kardomba. Föl veszem a hátamra ezüst kardomat, de előtte bele tettem a tokjába mivel így semmi esélye a fegyvernek, hogy bántson engemet. Mérgesen megyek ki a szobából majd föl pattanok a motoromra amivel ide érkeztem és száguldok is tovább. Tudtam, hogy ez lesz egyes embereknek nem talál a hatalom meg nő tőlük az önbizalmuk és el kezdnek fenyegetőzni. Jöhet nyugodtan meg lehet próbálni engem legyőzni, de én meggondolás nélkül átszúrom ezüst kardommal a szívét. Nem érzek én iránta semmit ugyan olyan mint a többi semmi különleges nincsen benn nem bírom elviselni a gondolatot, hogy ilyeneket mondott nekem. Egyik percben még sír a másik percben parancsolgat neki. Átváltozok vérfarkas alakomban ez most jó lesz így legalább ki tudom tombolni magamat így is érzem már a Hold erős csábítását. Csak rontok az erdőben érzem körülöttem az erdei vadakat kedvem van nekem nagyon gyilkolászni az utamba kerül egy ártatlan kis őz. Nagy tappancsaimmal és körmömmel megragadom az őzt és egyetlen mozdulattal átharaptam annak nyakát. Nem vagyok éhes csak szeretnék kiélni gyilkos ösztöneimet azt ajánlom, hogy senki ne kerüljön az én utamba mert nem biztos, hogy azt a találkozást túléli. Rohanok az erdőben egyik erdőből a másikba nem érdekel engem senki csak is magam.

/Tovább Erdei Részek/Ismeretlen erdei ösvények/