Kedd Júl. 26, 2011 9:17 pm by Vendég
EMBER
KARAKTER LEÍRÁS
Név: Angor Corde
Nem: férfi
Kor: 27 év
Faj: Ember
Istennő: Kiara
JELLEM
Angor nemesi származású, így hozzászokott a gazdag, jó módú életvitelhez, kényelemhez, nem sokszor kényszerült feladni rangjának privilégiumait és nem is szeretné különösebben gyarapítani ezen alkalmakat. Nem különösebben merész férfi, nyugodt, taktikus elme, nyílt konfrontáció helyett jobban szeret hazudozással és hátba támadással célt érni. Ennek ellenére gyávának sem mondhatjuk, de inkább az elme mint az érzelmek embere, így jobban szeret biztosra menni. Ugyanakkor lelkileg különösen szilárd alkat, nem könnyű kibillenteni lelki egyensúlyából. Nagyon határozott, makacs férfi, tűzön-vízen át megpróbálja keresztül vinni az akaratát. Viselkedése visszafogott, rendkívül udvarias, műveltsége széles körű , de a legtöbb területen egyrészt felületes, másrészt dekadenciába hajló. Mivel szívesen van emberek között jól megtanulta a társas érintkezés szabályait, remek színjátszó vagy diplomata lenne belőle. Szemrebbenés nélkül hazudik, szégyenít meg másokat, de ha érdekei úgy diktálják, akkor egészen elbűvölő is tud lenni. Igazán veszedelmessé a némi megalomániájával keveredő vallási fanatizmusa teszi, Kiara elvakult, rajongó híve. Olyannyira, ami bőven túlmutat a normális hit határain... Őszintén szólva Angor elméje bomlottnak tekinthető, minden Kiarával kapcsolatos eszmefuttatás során képtelen normális logika szerint gondolkodni. Minden álma jelenleg, hogy az istennő papjává emelkedjen.
KINÉZET
Nem túl magas férfi, legfeljebb 165 centiméter lehet, testalkata tükrözi életmódját, karjai és lábai izom nélküliek, arca vékony, beesett, egyedül deréktájt halmozódott fel rajta némi felesleges zsír. Bőrszíne gyakorlatilag tejfehér, a haja születésétől kezdve enyhén szürkés árnyalatú ősz, írisze halvány rózsaszín. Ugyanis Angor albínó, hiányoznak belőle a pigmentsejtek. Emiatt erős, tűző napon pillanatok alatt és nagyon fájdalmasan rákvörösre ég, épp ezért nappal szinte biztosan kámzsás köpenyt visel. Vékony, vértelen ajkai különösen riasztóvá teszik az arcát, kegyetlenséget sugároznak, ellentétben amúgy finom metszésű vonásaival. Az alacsony, vékony fiatalembert sokan hajlamosak nem komolyan venni. Sohasem mutatkozik hosszú nadrág és hosszú ujjú felső nélkül, ugyanis végtagjai öncsonkítások hegeit viselik, tébolyában nem egyszer saját vérét és fájdalmát ajánlja áldozatként Kiarának, de ezt a nemesi társaságban természetesen titkolnia kell.
BEMUTATÓ JÁTÉK
"Lassú, táncos léptekkel sétáltam a széken ülő, pontosabban szólva odakötözött fiatalember elé, nem mulasztva el végighúzni a nyakán a késpengét. No nem úgy, hogy sebet ejtsen, csak hogy érezze az acél hidegét. Borzongató érzés... Mindkettőnknek...
- Mit csinálsz itt? - suttogtam felé lágyan, őszinte kíváncsisággal.
- Ezt én is kérdezhetném tőled - felelte rekedten, szomjúságtól cserepes ajkakkal, felemelve tengerzöld szemét az enyémbe. Azokat a megkapó szemeket, amiket, annyi mással együtt, elrabolt tőlem az anyaméhben.
- Nekem van egy késem, úgyhogy te kezded - mosolyogtam szarkasztikusan ikertestvéremre, kivel a legkevésbé sem hasonlítottunk egymásra. Ő vállas volt, kisportolt, izmos és jó képű. Én meg... a maradék... a selejt.
- Na de mégis, mi a... - hördült fel Radano ellenségesen, míg meg nem indult az első aprócska kis vérpatak a torkán. Csupán felületi sebecske, én sokkal rosszabbakat vágok magamon, de nagyszerű, erős, erényes Radanonak annyi is elég volt, hogy megeredjen a nyelve: - Nyomoztam a városban eltűnt öt utazó kapcsán. Vádló ujjak mutattak ide a temetőbe, Angor. Sötét alakok, rabszolgavadásszá, emberkereskedővé züllött tolvajok vallották. Láttam a fényt a kriptában és...
- És bejöttél, engem meg itt találtál - bólintottam. Lekövette a mozgásom a fejével ahogy biccentett ő is, idegesen szemezve a pengével:
- Én... Angor, mégis mi ez az egész?! - csattant fel, szerintem a hisztéria határán. Megsimogattam az arcát a pengével, könnyeden, csevegő hangnemben feleltem, mintha egy társasági összejövetelen lennénk csupán:
- Megkaptál mindent Yvainetől, nemde Radano? Egészséges vagy, férfias, sikeres, eszes... Bomlanak utánad a lányok, rajongva csodálnak a rangbéli férfiak. Erős kis csecsemő voltál édes bátyám. Elszívtál tőlem mindent. A szépséget, az erőt. Az egészséget... Talán még anyánk vérét is. De nem is adtál vissza semmit belőle. Azt hitted nem hallom a nevetésed a szolgalegényekkel, mikor elsántikáltam előttetek, vagy mikor lángra sütött a nap? Nem hallottam a kuncogásod mikor nyöszörögve, lázbetegen forgolódtam hetekig, mert a te erős szervezeted két nap alatt túl volt a nehezén? Hallottam Radano. És a bosszúm... a bosszúm nem tudod elszívni előlem - zsolozsmáztam jéghideg hangon.
- Megvesztél Angor? - kerekedett el testvérem szeme. - Gyerekek voltunk az isten szerelmére! Hat éves gyerekek!
- Tudod ki az, aki hasonlóan járt mint én? - merengtem, nem is törődve a közbevetéssel. - Tudnod kell bátyám. Elvégre saját patrónusod zománcképét ott hordod a szíved felett - böktem a nyaklánca felé állcsúcsommal, miközben lassan feltűrtem az ingem ujját, hogy lássa a sebek hegeit az alkaromon: - Van fogalmad az elszántságomról?
- Mi...? Ki...? Ki tette ezt veled? - hördült fel döbbenten az alkaromra nézve.
- Nem hibáztatlak, hogy nem ismered fel, még nincs egészen kész - vallottam be zavarodottan, ahogy ujjaim végigfutottak a készülő hegtetoválás vastépte varrszélein. "Kiar.." már majdnem kész... Bátyám szeme elkerekedett:
- A sötét istennő szolgálatába léptél? Őt akarod patrónusodnak? - nyökögte.
- Sokkal többnek akarom Őt - köptem Radano felé gyűlölettel. - Szolgálni akarom. Hívőként és papként is.
- De... de... - nem tudott napirendre térni szavaim felett a kis szerencsétlen, látszott rajta. - Soha... sosem hallottam, hogy Kiara véráldozatot követelne a híveitől...
- Ostoba! - sziszegtem lenézően az arcába. - Én nem egyszerű vért ajánlok fel. A tolvajokkal, a gyilkossággal a címem, a rangom, a nyakam teszem kockára, hogy bizonyítsam a hűségemet, az áldozatomat. Egyszer... egyszer megszerzem ezt az egész várost, kedves bátyám... megszerzem és az istennő lábai elé fektetem méltó áldozati ajándékként. Mindazok akik kigúnyoltak, akik megvetettek, megérzik majd az Ő, a leghatalmasabb szentségét... - suttogtam áhítattal. - Tudtad egyáltalán, mivel foglalkozom a szobám mélyén? Hogy képzett alkimista lettem? Hogy miféle lázbaj vitte el apánkat? Hogy miféle métely emészti anyánk elméjét s feketíti meg húsát? Ők csak az első felvonás. Veled együtt kedves bátyám.... Hamarosan... hamarosan mindannyian az Ő talpai alatt fogtok senyvedni, az idők végezetéig! - tört ki belőlem a röhögés.
Radano elkínzott tekintettel rebegte:
- Kiara a sötét úrnő... ha a lábai elé heveredsz... el fog tiporni, téged is... - nyöszörögte.
- Yviane megátkozott minket embereket. Ő az aki önzőn magának követeli a tiszteletet, a szeretetet, a bálványozást, s ha nem kapja meg, hát átkával sújt. Kiara tudja, ismeri az érzést, mit jelent átkozottnak lenni... meg fog érteni bátyám... - feleltem. - Elvégre, mi is lenne nagyobb ajándék, nagyobb kimutatása hódolatomnak, mint entestvérem vére? - vigyorogtam. - Kezdjük talán a szemeiddel, hogy mihamarabb lásd magasztosságát - kuncogtam önfeledten Radano sikolyán, ahogy megvillant a penge éle..."
" "
KARAKTER LEÍRÁS
Név: Angor Corde
Nem: férfi
Kor: 27 év
Faj: Ember
Istennő: Kiara
JELLEM
Angor nemesi származású, így hozzászokott a gazdag, jó módú életvitelhez, kényelemhez, nem sokszor kényszerült feladni rangjának privilégiumait és nem is szeretné különösebben gyarapítani ezen alkalmakat. Nem különösebben merész férfi, nyugodt, taktikus elme, nyílt konfrontáció helyett jobban szeret hazudozással és hátba támadással célt érni. Ennek ellenére gyávának sem mondhatjuk, de inkább az elme mint az érzelmek embere, így jobban szeret biztosra menni. Ugyanakkor lelkileg különösen szilárd alkat, nem könnyű kibillenteni lelki egyensúlyából. Nagyon határozott, makacs férfi, tűzön-vízen át megpróbálja keresztül vinni az akaratát. Viselkedése visszafogott, rendkívül udvarias, műveltsége széles körű , de a legtöbb területen egyrészt felületes, másrészt dekadenciába hajló. Mivel szívesen van emberek között jól megtanulta a társas érintkezés szabályait, remek színjátszó vagy diplomata lenne belőle. Szemrebbenés nélkül hazudik, szégyenít meg másokat, de ha érdekei úgy diktálják, akkor egészen elbűvölő is tud lenni. Igazán veszedelmessé a némi megalomániájával keveredő vallási fanatizmusa teszi, Kiara elvakult, rajongó híve. Olyannyira, ami bőven túlmutat a normális hit határain... Őszintén szólva Angor elméje bomlottnak tekinthető, minden Kiarával kapcsolatos eszmefuttatás során képtelen normális logika szerint gondolkodni. Minden álma jelenleg, hogy az istennő papjává emelkedjen.
KINÉZET
Nem túl magas férfi, legfeljebb 165 centiméter lehet, testalkata tükrözi életmódját, karjai és lábai izom nélküliek, arca vékony, beesett, egyedül deréktájt halmozódott fel rajta némi felesleges zsír. Bőrszíne gyakorlatilag tejfehér, a haja születésétől kezdve enyhén szürkés árnyalatú ősz, írisze halvány rózsaszín. Ugyanis Angor albínó, hiányoznak belőle a pigmentsejtek. Emiatt erős, tűző napon pillanatok alatt és nagyon fájdalmasan rákvörösre ég, épp ezért nappal szinte biztosan kámzsás köpenyt visel. Vékony, vértelen ajkai különösen riasztóvá teszik az arcát, kegyetlenséget sugároznak, ellentétben amúgy finom metszésű vonásaival. Az alacsony, vékony fiatalembert sokan hajlamosak nem komolyan venni. Sohasem mutatkozik hosszú nadrág és hosszú ujjú felső nélkül, ugyanis végtagjai öncsonkítások hegeit viselik, tébolyában nem egyszer saját vérét és fájdalmát ajánlja áldozatként Kiarának, de ezt a nemesi társaságban természetesen titkolnia kell.
BEMUTATÓ JÁTÉK
"Lassú, táncos léptekkel sétáltam a széken ülő, pontosabban szólva odakötözött fiatalember elé, nem mulasztva el végighúzni a nyakán a késpengét. No nem úgy, hogy sebet ejtsen, csak hogy érezze az acél hidegét. Borzongató érzés... Mindkettőnknek...
- Mit csinálsz itt? - suttogtam felé lágyan, őszinte kíváncsisággal.
- Ezt én is kérdezhetném tőled - felelte rekedten, szomjúságtól cserepes ajkakkal, felemelve tengerzöld szemét az enyémbe. Azokat a megkapó szemeket, amiket, annyi mással együtt, elrabolt tőlem az anyaméhben.
- Nekem van egy késem, úgyhogy te kezded - mosolyogtam szarkasztikusan ikertestvéremre, kivel a legkevésbé sem hasonlítottunk egymásra. Ő vállas volt, kisportolt, izmos és jó képű. Én meg... a maradék... a selejt.
- Na de mégis, mi a... - hördült fel Radano ellenségesen, míg meg nem indult az első aprócska kis vérpatak a torkán. Csupán felületi sebecske, én sokkal rosszabbakat vágok magamon, de nagyszerű, erős, erényes Radanonak annyi is elég volt, hogy megeredjen a nyelve: - Nyomoztam a városban eltűnt öt utazó kapcsán. Vádló ujjak mutattak ide a temetőbe, Angor. Sötét alakok, rabszolgavadásszá, emberkereskedővé züllött tolvajok vallották. Láttam a fényt a kriptában és...
- És bejöttél, engem meg itt találtál - bólintottam. Lekövette a mozgásom a fejével ahogy biccentett ő is, idegesen szemezve a pengével:
- Én... Angor, mégis mi ez az egész?! - csattant fel, szerintem a hisztéria határán. Megsimogattam az arcát a pengével, könnyeden, csevegő hangnemben feleltem, mintha egy társasági összejövetelen lennénk csupán:
- Megkaptál mindent Yvainetől, nemde Radano? Egészséges vagy, férfias, sikeres, eszes... Bomlanak utánad a lányok, rajongva csodálnak a rangbéli férfiak. Erős kis csecsemő voltál édes bátyám. Elszívtál tőlem mindent. A szépséget, az erőt. Az egészséget... Talán még anyánk vérét is. De nem is adtál vissza semmit belőle. Azt hitted nem hallom a nevetésed a szolgalegényekkel, mikor elsántikáltam előttetek, vagy mikor lángra sütött a nap? Nem hallottam a kuncogásod mikor nyöszörögve, lázbetegen forgolódtam hetekig, mert a te erős szervezeted két nap alatt túl volt a nehezén? Hallottam Radano. És a bosszúm... a bosszúm nem tudod elszívni előlem - zsolozsmáztam jéghideg hangon.
- Megvesztél Angor? - kerekedett el testvérem szeme. - Gyerekek voltunk az isten szerelmére! Hat éves gyerekek!
- Tudod ki az, aki hasonlóan járt mint én? - merengtem, nem is törődve a közbevetéssel. - Tudnod kell bátyám. Elvégre saját patrónusod zománcképét ott hordod a szíved felett - böktem a nyaklánca felé állcsúcsommal, miközben lassan feltűrtem az ingem ujját, hogy lássa a sebek hegeit az alkaromon: - Van fogalmad az elszántságomról?
- Mi...? Ki...? Ki tette ezt veled? - hördült fel döbbenten az alkaromra nézve.
- Nem hibáztatlak, hogy nem ismered fel, még nincs egészen kész - vallottam be zavarodottan, ahogy ujjaim végigfutottak a készülő hegtetoválás vastépte varrszélein. "Kiar.." már majdnem kész... Bátyám szeme elkerekedett:
- A sötét istennő szolgálatába léptél? Őt akarod patrónusodnak? - nyökögte.
- Sokkal többnek akarom Őt - köptem Radano felé gyűlölettel. - Szolgálni akarom. Hívőként és papként is.
- De... de... - nem tudott napirendre térni szavaim felett a kis szerencsétlen, látszott rajta. - Soha... sosem hallottam, hogy Kiara véráldozatot követelne a híveitől...
- Ostoba! - sziszegtem lenézően az arcába. - Én nem egyszerű vért ajánlok fel. A tolvajokkal, a gyilkossággal a címem, a rangom, a nyakam teszem kockára, hogy bizonyítsam a hűségemet, az áldozatomat. Egyszer... egyszer megszerzem ezt az egész várost, kedves bátyám... megszerzem és az istennő lábai elé fektetem méltó áldozati ajándékként. Mindazok akik kigúnyoltak, akik megvetettek, megérzik majd az Ő, a leghatalmasabb szentségét... - suttogtam áhítattal. - Tudtad egyáltalán, mivel foglalkozom a szobám mélyén? Hogy képzett alkimista lettem? Hogy miféle lázbaj vitte el apánkat? Hogy miféle métely emészti anyánk elméjét s feketíti meg húsát? Ők csak az első felvonás. Veled együtt kedves bátyám.... Hamarosan... hamarosan mindannyian az Ő talpai alatt fogtok senyvedni, az idők végezetéig! - tört ki belőlem a röhögés.
Radano elkínzott tekintettel rebegte:
- Kiara a sötét úrnő... ha a lábai elé heveredsz... el fog tiporni, téged is... - nyöszörögte.
- Yviane megátkozott minket embereket. Ő az aki önzőn magának követeli a tiszteletet, a szeretetet, a bálványozást, s ha nem kapja meg, hát átkával sújt. Kiara tudja, ismeri az érzést, mit jelent átkozottnak lenni... meg fog érteni bátyám... - feleltem. - Elvégre, mi is lenne nagyobb ajándék, nagyobb kimutatása hódolatomnak, mint entestvérem vére? - vigyorogtam. - Kezdjük talán a szemeiddel, hogy mihamarabb lásd magasztosságát - kuncogtam önfeledten Radano sikolyán, ahogy megvillant a penge éle..."
" "
