Út a farkasok menedékéhez

Idegen hely, amely barátságtalan kisugárzással rendelkezik. Ritkán tévednek errefelé bármiféle élőlények. Ha valaki ide jön akkor célja van.

Itt barangoltam egy ismeretlen helyen ahol nem találtam senkit hátamon mint mindig ott lötyögött a régi kard. Ezt a kardot már sok éve, hogy nekem adták egy szerzetes rend nem gondolták, hogy én ilyen célra fogom használni. Ez a kard annyi életet már kioltott, hogy egy egész barlang megtelt volna az áldozatokkal. Lassú léptekkel lépkedek előre, ruhám teljesen sötét volt fekete nadrág és fekete bőrdzseki igazi kis felszerelés. Mintha csak egy újabb gyilkosságra készülnék bár meglehet. Sosem tudhatjuk, hogy kivel fog össze hozni engemet a sors. A bokrok között észre veszek valami furcsát ami nagyon nem illik oda bele egy lány volt az. A különleges az volt, hogy a haja színe kék volt na ez is lehet egy elmebeteg. Gondoltam magamban majd elindultam fele, hogy egy kicsit többet megtudjak róla. Nekitámaszkodom egy fának bevárom míg a lány elém áll az oldalán észre veszek pár pisztolyt hmm..9 mm-esek csak ezekre futja? Ezzel mit akar tenni? Ez csak csiklandozásra képes semmi többre a lányra nézek majd megszólalok.
- Nos mit keres itt egy ilyen szép lány?
A szépségéről nem voltam meggyőződve mert nálam az esélyt már azzal elvágta, hogy kék a haja. Nagyon nem tetszett a hajszíne másképp a teste elég formás volt talán el is lehetne vinni egy körre. Ezek a gondolatok jártak a fejemben miközben a lányt bámultam.

Néztem a lányra nem tudom, hogy miről beszél rég látott? Ismerem talán? Nem tudom, hogy ki lehet ha csak föl akar szedni ezzel a dumával akkor nagyon is rosszul kezdett bele. Mélyen a lány szemébe majd megszólalok.
– Nos nem tudom, hogy miről beszélsz nekem itt, de még a neved sem ismerős, de honnan veszed, hogy befejeztem valamit?
– Nem ismerlek, de ha te ismersz akkor frissítsd fel a memóriám hol találkoztunk mi ketten mert biztosan emlékezném egy kék hajú csajra.
Mondtam neki majd a lányra tekintettem kérően biztosan tudom, hogy emlékezném egy kék hajú csajszira ezek a dolog valahogy megmaradnak. De valamit csak kell tudnia, de egye fene végig hallgatom a lányt, de ha nem fog nekem beugrani, hogy ki az Isten óvja meg tőlem.

Most, hogy a lány egy kicsit magyarázkodni kezdett most már kezd rémleni valami dolog, az a helyzet, hogy sok emberrel találkoztam már. Sokszor voltam veszélyben és nem mindig maradnak meg emlékek az arcokról, de akkor nem hiszem, hogy kék haja lett volna mert arra csak emlékezném. De magára az eseményekre már emlékszem ahogyan észre vettem a lány menórája sokkal jobb mint az enyém.
– Most mér emlékszem bocsi, hogy nem ismertelek meg csak sok emberrel találkoztam és mindenkire nem emlékszem már, de most már igen az a lényeg.
Mondtam neki majd elindultam utána egy kicsit nagyobbakat léptem, hogy utol érjem mert eléggé sietett befele az erdő fele. A pisztoly is már ismerős számomra nem értem, hogy előre miért nem ismertem meg ez azért klassz lesz vele lakni.
– Nos ennek örülök, hogy veled fogok lakni mert nem kellene nekem egy elviselhetetlen lakó társ.
Az kellene még, de sokáig úgy lakna ott mert föl feszíteném az első fára ezüst szegekkel, de ennél a lánynál ez nem áll fent mert ahogy vannak emlékeim nagyon kedves és szórakoztató. Azért most sem fogok annál jobban megbízni benne mert ki tudja valaki küldhette is az emberek változnak sok ideje, hogy már nem láttam és ki tudja mi történt az az idő alatt vele.

A lányra nézek el sem hiszem amit mondott nekem, hogy ő lenne a vérfarkasok királynője? Ez újdonság nekem, de nagyban nem érdekel engem eddig sem voltam valami nagy csapatjátékos és ezután sem fogok az lenni.
– Ezt örömmel hallom Cattie, de ismersz eddig sem voltam valami nagy csapatjátékos és ezután sem fogok megváltozni.
Mondtam neki látszik rajta, hogy barátságot érez irántam, de ez engem mit sem zavar én még mindig nem bízom benne elárult engem mindenki. A barátok is ezt teszik előbb vagy utóbb ha nem kerülök közelebb hozzájuk akkor nem fog fájni. Sokan nem értenek egyet velem azt mondják a jóért kockáztatni kell, de én megvagyok egyedül is nem kell nekem társ. Ezekkel a gondolatokkal felszólalok miközben a lányra tekintek.
– Nem szeretnék tuskó lenni, de ismersz sosem maradok sokáig egy helyt, de azért megmutathatod a lakásomat.
Mondtam neki egy halvány mosoly kíséretével nem vagyok képes sehol sem letelepedni nem hiszem, hogy itt is sokáig fogok maradni, de majd elválik. Egyelőre ahhoz a tényhez állok, hozzá, hogy nemsokára elmegyek. Nincsen semmi különleges itt amiért nekem maradnom kellene, hova viszen a sors oda megyek én is. Majd újra megszólalok.
– És mi történt veled amióta nem találkoztunk?
Kérdeztem tőle merő kíváncsiságból csak is az udvariasság kedvéért el kell hitetnem vele, hogy megbízok benne. Nem hagyom, hogy hozzám közel kerüljön mi értelme lenne annak? Csak sok gond és bonyodalom.

Nem kellet csalódnom Cattie-ben mert elfogadta amiket mondta tudta, hogy ezeket a szavakat fogom mondani, de én saját elveimet senki kedvéért nem fogom megszegni. Legyen az illető dolog tárgy vagy esetleg valami lány ügy nem kell nekem senki sem. Barátok sem kellenek mert azok is csak előbb utóbb elárulnak.
-Abban igazad eddig is nagyon jól megvoltunk.-Mondtam neki majd egy kis idő múlva hallottam, hogy a lány újra megszólal figyelmesen végig hallgattam. Nem vágtam bele szavába mint az nekem általában szokásom.
- Ígérem szólni fogok-mondtam neki majd nyeltem egyet és folytattam- talán igazad van ebben a dologban jobb is ha nem mondod el ezeket a dolgokat.-Válaszoltam neki mondani valójára majd éreztem a kezét az enyémen egy kissé fura helyzet állt elő nem vagyok én vak, hogy vezessen valaki engemet. Lassan kihúztam a kezemet az ő kezei fogásából nem szeretem ha bárki is megérint engemet mármint engem nem zavarnak a nők közelléte. Ha azt akarom akkor le is fekszem velük nem vagyok én szégyenlős kisfiú, de ez az egész úgy jó ha n közeledek felé nem pedig fordítva. Követtem őt ott mentem mellette közvetlenül még mindig nem tudom, hogy nem lenn-e jobb tovább állni? Talán igen talán nem, de valahol meg kell telepednek mindig nem járhatom ezt az átk@zott világot.

//Moonlight Canyon/Stefan Ludger háza//